Ezzel a téllel még sok csudaságot átélek, az már szent! Most is, mi történt? Olvasom a Szuperinfóban, hogy a nagy barkácsboltban huszonöt kilójával lehet vásárolni német brikettet. Csinosan át van kötve műanyag abronccsal a porció. Ez nekem azonnal megtetszett, mert kicsike a nyugdíj, nem tudok én mázsaszám szenet venni ebben a drágaságban!

 A másik okomat is elárulom nektek: félek, hogy becsapódok a fuvarban. Mert hallottam a szomszéd Marikától, hogy a rendelt tűzrevaló nem annyi volt ám a papíron, és az egyezség szerint, mint a rakás láttán. Behordták éppen a fát, és amivel régen tele lett az öreg ól alja, ma meg csak kuncogott benne az ugyanannyira mondott mennyiség.

Emlékszem még, hogyan is volt annak idején. A papa elbiciklizett a Czinege fuvaroshoz, aki az alku szerint kihozta - két erős lovával - a kocsiján a berentei diót, vagy amire futotta. Nem volt annak híja sose! Curikk! Mondta a jószágoknak, s már dobálhatta is lefelé a nagy szívlapáttal a szenet az udvarba.

Ezért azt gondoltam, kipróbálom én ezt a barkácsboltot. A lyányommal kimentünk autóval, hogy vegyünk egy mázsácskát, s majd meglátjuk, manapság milyen a piros hamujú német brikett.

El sem hiszitek, mi történt. A tüzépnél, a vásárlásnál írásba fektették az esetet. Elkérték a személyi igazolványomat, de még az adókártyámat is! Egy lapon meg kellett ígérnem, hogy csakugyan háztartási célra fűtök majd vele. (Azóta sem tudom, mire bírnám használni az erejét még azon kívül, hogy a sparheltba bedobálom és melegszünk mellette.) Még jó, hogy más dolog miatt a múltkoriban megcsináltattuk azt az adózós kártyát is. Ha talán nincsen, nem is vehetek most ilyen úri dolgot! Persze, nem a boltosok találták ezt ki, valamiképpen az adó a bűnös, de ezt már én nem értettem meg kristálytisztán. Ez az "adó" olyanféle lehet, mint a kakaóreklámban a nyuszi. Rá lehet fogni az olyan dolgokat, amiket másként nem tudunk megmagyarázni.

Akárhogyan is próbálok visszagondolni, a Czinege fuvaros úr (Isten nyugosztalja!) sose igénylett ilyeneket. Papírosokat azt ugyan ő is kért, többet is, de annak pirosas színe volt, Kossuth Lajost ábrázolta, és az én aláírásom nélkül is szívesen elfogadta.