Rovat: Érdekes tudomány

Az ausztráliai Griffith University Alkalmazott Pszichológia Karának professzora, Arthur Poropat által vezetett kutatás megállapította, hogy az egyetemi sikerességben a személyiségnek sokkal nagyobb szerepe van, mint az intelligenciának. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az oktatásban. Ugyanakkor a sikerességhez vezető személyiségjegyek fejleszthetők.

« A képtár megtekintéséhez kattintson a kisképre!

A Learning and Individual Differences folyóiratban publikált cikk egy olyan meta-analízis volt, amely összegezte az  ebben a témában eddig megjelent tudományos kutatások eredményeit. Az Ötfaktoros Személyiségmodell néven említett analízis azokat a személyiségjegyeket vette figyelembe, amelyek nincsenek szoros összefüggésben az intelligenciával.

A vizsgált öt személyiségjegy a következő volt: lelkiismeretesség, nyitottság, kedvesség, érzelmi stabilitás, extrovertáltság. Ezek közül a lelkiismeretesség és a nyitottság volt a legnagyobb hatással az egyetemi sikerességre.  

(A nyitottság nem tévesztendő össze az extrovertáltsággal. A nyitottság az új dolgok befogadásának képessége. Az extrovertált személyiség pedig azért fordul a külvilág felé, mivel állandóan sok ingerre van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát.)    

Arthur Poropat úgy véli, az oktatási intézményeknek nem elsősorban a hallgatók intelligenciájára, hanem sokkal inkább a személyiségére kellene figyelmet fordítaniuk.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a tanulásba fektetett energia mennyisége, és annak egyetlen célra történő fókuszálása legalább olyan fontos, mint a diákok értelmi képességei.   

Azok a diákok, akik rendelkeznek a tanuláshoz szükséges hasznos személyiségjegyekkel, nagyobb számban teljesítik az egyetemi követelményeket. A kedvező személyiségjegyek négyszer pontosabban jelzik a későbbi sikerességet, mint a magas intelligencia.

Az intelligencia teszteket gyakran használják a várható iskolai sikeresség megítélésére.

Amikor azonban ezek a legújabb vizsgálati eredmények kimutatták a személyiség hatását a tanulásra, az igencsak meglepte nemcsak az oktatáskutatókat, hanem azokat is, akik eddig úgy vélték, hogy a jó iskolai eredmények kizárólag az intelligenciának köszönhetők.

A korábbi kutatások már rávilágítottak arra, hogy azok a diákok, akik okosnak tartották magukat, gyakran elhanyagolták a tanulást, így az iskolai teljesítményük idővel csökkent, ellentétben azokkal, akik szorgalmasnak vélték magukat, és egyre jobban teljesítettek.

Arthur Poropat szerint a személyiségjegyek tanulásra gyakorolt hatásának megértése esetén a tanárok is jobban tudják majd segíteni a diákokat a jövőbeli sikerek elérésében.

Mivel a személyiség képes a változásra, az oktatók fejleszthetik a diákjaik lelkiismeretességét és nyitottságát, vagyis azokat a személyiségjegyeket, amelyek az egyetemi sikerességhez kapcsolódnak.

Mindebből persze téves lenne arra következtetni, hogy az intelligencia elhanyagolható, és az átlagos, netán gyenge intelligenciájú diákoknak az is elegendő a sikerességhez, ha a tanuláshoz kedvező személyiségjegyekkel rendelkeznek.

Vegyük komolyan Poropat professzor figyelmeztetését: Kevés bizonyíték van arra, hogy az intelligencia „tanulható”, annak ellenére, hogy a különböző agytréning módszerek igen népszerűek világszerte.

Czinege Imre