Azok az emberek – nők és férfiak egyaránt – akiknek a gyűrűsujja hosszabb a mutatóujjuknál, feltehetőleg magasabb tesztoszteronszintnek voltak kitéve az anyaméhben, aminek következtében nagyobb valószínűséggel választják a promiszkuitást a párkapcsolataikban.
Az erről szóló tanulmány a The Royal Society – az Egyesült Királyság Tudományos Akadémiája – Biology Letters című folyóiratában jelent meg. A tanulmány szerzői: Rafael Wlodarski, John Manning és Robin Dunbar, az Oxford University és a Northumbria University professzorai.
Az állatvilágban a különböző fajokra vagy a promiszkuus, vagy a hűséges viselkedés a jellemező. Egy fajon belül ez a két viselkedés nem keveredik. A hattyúk, a farkasok, a pingvinek vagy egész életre választanak párt maguknak, vagy hosszú ideig élnek egyetlen partnerrel, monogám kapcsolatban. Miközben erős a biológiai motiváció arra, hogy egy hím sok nősténnyel párosodva hozzon létre utódokat, az egyetlen partnerrel kialakított monogám kapcsolatnak is számos előnye van, mind a túlélés, mind az utódok szempontjából.
Az emberi faj is része az állatvilágnak: a főemlősök rendjén belül az emberfélék családjába tartozunk. De mi vagyunk az egyetlen olyan faj, amely bimodális párkapcsolati viselkedést mutat. Az egyik csoportba tartoznak a kicsapongó, szabados életvitelűek, a promiszkuitást gyakorlók, a másikba a hűségesek, a monogámok. A hosszabb gyűrűsujjal rendelkezőknek nagyobb valószínűséggel volt sok szexuális partnerük, és ebben a nők nem különböznek a férfiaktól.
Az említett tanulmányban 575 észak-amerikai és brit személyt vizsgáltak, férfiakat és nőket vegyesen. Arról kérdezték őket, mi a véleményük a kötöttségektől mentes, semmire nem kötelező szexről, és vágynak-e ilyenre. Előzőleg pedig tanulmányozták 1314 brit férfi és nő jobb kezének fotóját, hogy megmérjék a mutatóujj és a gyűrűsujj hosszát. A két vizsgálatból aztán matematikai-statisztikai módszerekkel vontak le következtetéseket.
A korábbi kutatások szerint az ujjak hossza sokkal többet elárul a genetikailag meghatározott hajlamról, a személyiségről, és a szexualitásról, mint azt gondolnánk. A mutatóujj és a gyűrűsujj hosszának egymáshoz viszonyított aránya, amit az angol szakirodalomban „2D:4D ratio” (2. és 4. ujj hányadosa) néven emlegetnek, elég sokat mond a hormonszintről.
Minél rövidebb a mutatóujj a gyűrűsujjhoz viszonyítva (2D:4D<1), annál több tesztoszteron hormon érte az illetőt a méhen belüli fejlődés során. Ez pedig szoros összefüggésben áll a promiszkuitással a felnőttkorban. – Fontos megjegyezni, hogy csak hajszálnyi különbségek mutathatók ki a szexuális viselkedésben az ujjak hossza alapján, és ez a különbség csak akkor észlelhető, ha nagyszámú embercsoportot vizsgálunk. A tanulmányban leírtak csupán statisztikai átlagot jelentenek, és nehéz meghatározni az egyének szintjén, ki az, aki megmarad a társa mellett, és ki az, aki elkalandozik, még akkor is, ha az ujjakból sok mindenre lehet következtetni.
Igaz, hogy a génjeink, a hormonjaink nagymértékben meghatározzák a cselekedeteinket, emellett azonban még számos más tényező is befolyásolja a szocioszexuális magatartást, például a környezeti hatások, az élettapasztalat. Mindaz, ami az anyaméhben történt, csak mérsékelt hatással van olyan komplex dolgokra, mint a szexuális kapcsolat – mondta egy sajtónyilatkozatban a tanulmány egyik szerzője, Robin Dunbar.
*
Madarat tolláról, embert barátjáról – szól a közmondás. Ezt most kiegészíthetjük azzal, hogy a csalfa embert meg az ujjáról ismerjük meg. Mielőtt tehát valaki tartós párkapcsolatra szánja el magát, érdemes megnéznie a kiszemelt partner ujjait, azok sok mindent elárulnak. De hallgassunk a tudósokra, meg a szívünkre: semmi sem fekete-fehér, főleg nem a párkapcsolatokban, ahol kettőn áll a vásár.
Attól, hogy valakinek hosszabb a gyűrűsujja, mint a mutatóujja, még lehet monogám!
Czinege Imre
2015.02.26. 14:57
|
Még nincsenek hozzászólások